most az van, hogy összepakoltam. fehér a szoba és szögeletes. egyedül egy kis penész a sarokban töri meg a geometriát és a tudat, hogy hagytam egy levelet az utánam jövőnek a fiókban. még a gépelésem is vízhangzik csöppet, bár az lehet eddig is így volt, csak szólt a zene. ablak nyitva résnyire, kint havazik és kopognak a cipők.

na, már nem ilyen a környezet.

összekaptam magam és hazamegyek. mert a vizsgaidőszak szeptemberben tel el, mostanra két hét maradt benne. ez volt az utolsó szorgalmi időszaki hét itt, következő lesz az utolsó vizsgaidőszaki hét otthon. három tárgyat zártam le az elmúlt négy napban és ötöt kell a jövő héten. közben pakoljak össze, menjek el búcsúsörözésre, iratkozzak ki, és a többi. az ilyenek miatt nem írtam újév óta.

kár, pedig lett volna mit. a sorozatgyilkos legendájáról, az ulica bezárásáról (ami nálam akkora sokk volt, mint mikor a subbacultchát megvette az index), görögországról, melnikről, sztenli koncertről, úszásról, unalmas időjárásos dolgokról.

és most várok szczepanra, hogy megszáradjon a haja és stoppoljunk szófiába, teszteljük, marad-e a szófia-belgrád vonat 100%-os minimum egy órás késési trendje és ilyesmi. güle güle.