most az van, hogy összepakoltam. fehér a szoba és szögeletes. egyedül egy kis penész a sarokban töri meg a geometriát és a tudat, hogy hagytam egy levelet az utánam jövőnek a fiókban. még a gépelésem is vízhangzik csöppet, bár az lehet eddig is így volt, csak szólt a zene. ablak nyitva résnyire, kint havazik és kopognak a cipők.

na, már nem ilyen a környezet.

összekaptam magam és hazamegyek. mert a vizsgaidőszak szeptemberben tel el, mostanra két hét maradt ...

nem annyira magasra, csak 1600-1700 méterre kaptunk fel márkkal. merthogy jött vendégségbe bulgáriai fagyott vízeséseket látogatni. a célpont 31-ére az általam már megjárt kozja sztena a sztara planinában. oké, hogy nem a legmeghittebb, legcukibb, legzöldebb, bármilyen legebb hizsa, de egészen szép helyen van és csak két és fél óra gyaloglásra egy narancssárga úttól, a beklemeto hágótól. nagyszerű napsütés, ám négy után vágunk neki a túrának (stopp ...