nem annyira magasra, csak 1600-1700 méterre kaptunk fel márkkal. merthogy jött vendégségbe bulgáriai fagyott vízeséseket látogatni. a célpont 31-ére az általam már megjárt kozja sztena a sztara planinában. oké, hogy nem a legmeghittebb, legcukibb, legzöldebb, bármilyen legebb hizsa, de egészen szép helyen van és csak két és fél óra gyaloglásra egy narancssárga úttól, a beklemeto hágótól. nagyszerű napsütés, ám négy után vágunk neki a túrának (stopp annyira nem nagyszerű ünnepnapokon, az a tapasztalat) ami azzal jár, hogy sötétben, hat után érünk oda.

annyira futunk, hogy kapkodok a fényképezésnél is.

hizsán nyilvánvalóan nincsenek külfölfiek, két csapat bolgár (szófia és sztara zagora) összesen kb 30-40 fő. óriási különlegesség vagyunk, jönnek érdeklődni, hogy, mint, honnan és mikor. uzsonnával mi készültünk, épp befejeztük, mikor néma bob (egy szót nem hallottam tőle egész este, viszont szociálisan aktív, hegymászó kinézetű srác) odarak elénk egy sztéket welcome drink gyanánt. aztán jön mindenféle kaja, hidegtálban majonézes saláta, szudzsuk, kínálnak káposztával, ilyesmi. amit mi tudunk megosztani, az az üveg szilvapálinka, de egyből jön rá a válasz, hogy kóstoljunk csak bele az ő házi törkölyükbe. nincs hiány semmiben. hizsát vezető olga néni tévé előtt fehér terítővel terített asztalkánál pálinkázik feltehetően az egyik csapat vezetőjével, a kopasz krisnás szerűvel. perszehogy oda kell ülnünk egy körre. 11 körül már elég rendesen van néha táncizás is, szól minden a fatboytól, népzenén, ska-n, iggy-n át kannás cigányzenéig. néha a himnusz első dallamai is felcsendülnbek, amolyan gyakorlásképp. címer a tévében és hangos együttömben boldogság. pezsgőnk fura mód csak nekünk van. kedves hangulatot árasztanak az előkerült csillagszórók. szerencsesüti és rövid horo után folytatódhatna is tovább a buli, de mégsem pörög annyira fel. fele csapat ki a frissre szívni és tűzijátékot fellőni. valahogy mégis sikerül 3-4-ig fent maradni, van elég vicces alak, akiről lehet beszélni, érdekességet szolgáltatnak. persze jönnek ők is beszélgetni, mert mi vagyunk az érdekesség.

heló srácok.

visszafele nem rohanunk.

eléggé bejött, hogy hegyen nem lesz másnapos az ember. 10 körül pattanunk ki az ágyból és fél tizenkettőkor már menetkészek vagyunk a nap sütötte hegygerincre: vissza beklemetohoz stoppolni.