mert 24 év után először nem budapesten karácsonyozhatok. milan hívott hozzájuk, neki családja ott él. mármint az édsapja és ezen ági nagyszülei. édsanyja hol máshol, spanyolországban, azon nagyszülei falun, nem messze onnan. jambol délkelet bulgáriai egyszerű város. wiki azt mondja, 80 ezren élnek ott, helyiek szerint 40-50 ezren maximum. megérkezéskor borzasztóan sűrű köd fogad napközben, kis london, ahogy a srácok mondták. kihalt gyárépületek, vasút, felüljáró, gyár, rozsda, vas. aztán jobb lesz a kép, tundzsa folyó felett a köd már egészen természetesen szépnek hat. aztán blokkházak persze újra lejebb húzzák a képet. központban ami szép, az a török bazár régi épülete, amit elsőnek mecsetnek néztem. a mecset persze eggyel amarább áll. az is szép, mint nálunk a királyfürdő vagy shushiban az iráni mecset. szép még, hogy két utca is sétálóutca, egész hosszan. ezt ilyenkor igazán kihasználják az emberek, plánehogy közel 20 fok van. főleg 25-én, mert akkor van a napja a koledari (de.wiki, bg.wiki) dolognak. 10-15-20 fős férfi tánccsoportok karácsonyra összeállnak, népi ruhát vesznek és (eredetileg házról házra) járnak a központban. furcsa mód a környéken amúgy is feltűnően magas arányú cigány lakosság körében dívik ez leginkább. május elseje hangulatot ad az egésznek a rengeteg lufi, kínai ugató műkutya, vattacukor és a külön teret elfoglaló kebapcse-kjufte grillstandok köre. forraltbor helyett az ízre becherovkához hasonló, fűszeres bor a pelin. borzasztóan balkán.

sok ember, koledari kölkök.

grill kioszk, pelin kioszk.

szenteste apukával és nagyszülőkkel. másnap nagyobb lesz a családsereg, de leginkább azért, mert édsapuka hriszto és eznap van névnap, hrisztovden. na és az itt ám nagy dolog, ekkor kezd belelendülni a január közepéig tartó ünneplés a leggyakoribb bolgár nevekkel felsorakozva: ivan, jordan és atanasz. ugye az nem fontos, melyik nap születtél, de az elemi, hogy melyik nap a neved napja; hisz a neved te magad vagy. vannak moszkvai nagybácsik, üzbég egyebek. a blokházban, az otthoninál gyakrabban feltűnő ladákkal, az englishrussiát eszembe juttató garázsdobozokkal egészen az jut eszembe, miért is nem lett bulgária szovjetúnió. jambolban talán egyedül az lenne más, hogy az emberek beszélnének oroszul is. gondolom a rakiját azért nem cserélnék le vodkára.

este család után barátozás, kocsmázás. éjfél körül érünk le egy egészen jó helyre, bár a zene kicsit erősen túl rockos nekem. de milan mindenkit ismer, rengeteg vidám ember. fura, mert otthon ugye mennyire kihalt a város 25-én.