kicsit le akartam fenykepezni persze, de vegul megsem, mert az milyen mar. reggel 11 korul battyogok a kolibol orara, lefele az uton ahol a kecskek szoktak legelni. egyik szoba ablakaban belulrol a racsnak tamasztva ket hifi hangfal, rajta kecsesen megbillentve a laptop es szol a borzaszto pop/folk-csalga-egyszeru pop, mit emlekszem is en mar. lepcson mellette a sracok sorrel, valami piaval ulik a bulit es kolbaszt esznek. hetfo reggel, unnepelve gondolom, hogy vega a hetvegenek es ujra egyutt a kollegium.

oran magyaron voltam. miutan tegnap hazastoppal a drjanovoi kolostorbol megismertem milan csoporttarsat, krisztat. az ugy volt, hogy felvett egy kocsi, es latom hogy a sofor szigetes poloban. nosza, helo. igen, bizony iden egyutt roptuk a muse-ra, de ni, itt a csajom, o magyarul tanul. es te lany, netan ismered-e milant. ismerem hat, te vagy attila, nemde? ma megismertem zsofit is, a magyar lektort, akihez a jovoben mosni fogok jarni. ez a negyedik eve itt, o viszi a magyar oktatast, ahogy oran lattam, nem csak lelkesen, de minosegien is. szidtunk egyutt kozos ismerost, bemutat majd angel bacsinak, aki a 40-es evek budapestjen nott fel es sultkumplit sut szombatonkent csirkevel. ilyesmi.