már jó ideje akarok írni negyedről, ami itt alattunk van. szó szerinti jelntése török negyed, amiben nagyszerűen beszélő a török eredetű махала szó is (hivatalosan szveta gora). tarnovo amúgy is eléggé tagolt városképében meglehetősen elszigetelt részt képez, mégis nehez mondanám rá, hogy külön település. jantra folyó partján, hegyoldalba épült környék. két fő utcája y-ot alkot. az egyik szár levezet a hídhoz, a másik a pályaudvar fele vezet, a szár pedig kifele, a várnai útra. ennek a tetején van az egyetem és a koli is. házakkal leginkább lent a folyóparton csatlakozik a városhoz, ott van a híd is, amin keresztül az út az óvárosba visz. fent gyalog gyorsabb elérni a város központját, de kocsival/busszal/taxival kerülni kell a pályaudvar fele.

vannak törökök. meglepett, de valós kisebbségi élet folyik odalent. tarnovo egyik leglepusztultabb nem lakótelep városnegyede. fontos a nem lakótelep jelző, mert a két-három emeletes házak még úgyis jobb városképet adnak, ha épp kecskéket terelnek vagy lovak legelésznek erre-arra. viszont megvan az a kellő balkáni érzés, amit máshol már annyira nem érezni errefele. tablaznak utcán külön csoportban ücsörgő férfiak és babot árulnak, zoknit szőnek az utca túloldalán az asszonyok. az már inkább muzulmán (en) színt ad az utcáknak, hogy színes szőnyegek száradnak a kerítésen, amikre fejkendős asszonyok vigyáznak. az amúgy országszerte igencsak elterjedt mindenfele falakra ragasztott nekrológok is ritkábbak. a postaládákra nem-igen divat kitenni a neveket, így ezekből a gyászjelentésekből lestem párat, olyanokat, hogy ahmed és musztafa. vagy van egy karburátorszerelő ali is, aki sprével fújta fel a maga reklámját a kerítésre. pontos valós etnikai összetételt valószínű lehetetlen készíteni. а махала szó beszéd nyelvben gyakran a турска helyett a циганска jelzőt kapja. nyilván a társadalmilag két leglenézettebb réteg talált itt egymásra. tutibiztosan kigobozhatatlanul összekevert családok az itteniek. utcán rohangászó gyerekek здрасти-val szólnak a láthatólag idegennek, többség természetesen bolgár nyelvet használja, de értelemszerűen nem azt az akcentust, aminek érdekében köztársasági elnökök szólalnának fel. törökre nyilván nem áll rá a fülem, merhabázni még nem hallottam senkit, de nem-bolgárral már találkoztam futólag. mercedesen is volt ott bir tanem (én kedvesem) matrica.

fizikailag leglátványosabb török dolog a mecset. bár a templom forgalmasabb helyen, az egyik főutcán kapott helyet, a mecset viszont a махала szívében van. még épp ott, ahol már kevesebb az átmenő forgalom, egyetemisták kevésbé vágnak keresztül hajnalban, viszont a helyiek által leginkább forgalmasabb, egyre szűkülő utcák között. ha épp nem a konkrétan török srác zenéje hallatszik át a szomszéd szobából, a nyitott ablaknál még idefent is hallani a müezzint alkalomadtán. aztán lentebb, találtam egy kutat, amin volt félhold és egy 2001-es dátum. a legérdekesebbre viszont múlt héten leltem, mikor sétáltunk egyet nyugat felé ki a városból. nem is olyan messze, a domboldalban, amerre a kecskéket szokták felhajtani, ilyen félerdős területen van egy régi temető. muszlim, félhold, csillag és arab írás. egészen olyan látvány, mint agdham szélén. itt nem volt látható nyoma bármiféle nemzet(iség) rombolásnak, mégis gondolkodásra késztet, ha azt látod, hogy több száz éves sírok csak úgy dülöngélnek a méteres fűben.

felénk két élelmiszer jellegű bolt esik, egyikre - a kedveltebb - rámondják, hogy törökök. ezt még nem volt alkalmam rákérdezéssel alátámasztanom. ránézésre meg ugye nem ítélünk.