mert már tegnap azon paráztam, milyen lesz ma órára menni és igen, bolgárul orosz irodalmat hallgatni. reggel fekete tea és banica. mondom, hogy pestről jöttem, атила юхас vagyok és had járjak ide. - юхас, mint a петър юхас? - az hallod, pontosan úgy. harmadik egyetememet sem úszom meg rokoni kapcsolatok ismerettsége nélkül. aztán ennyi, szakállas bácsi egészen érdekes órát tartott, amiből egészen sok át is jött. meglepően jó volt jegyzetelni és kibírtam a másfél órát.

rendőrségen - ahová hosszútávú tartózkodási kártyáért járogatok - beszél a néni magyarul. azt mondja, elfelejtett már, de egészen hibátlan nyelvtannal. előtte még majdnem beugrottam spanyol órára, mert annyira jó volt a kedvem és a pajtások arra mentek. egészen lehetséges, hogy jövő héttől újra tanulok spanyolul.

további öröm, hogy van konyha. vagy legalábbis ez a hivatalos elnevezése annak a használaton kívüli portásfülkének, amibe az erasmusosok kedvéért beraktak egy hűtőt és egy nagyobb grillt, két kotlonnal a tetején. mindez exklúzivan az erasmusosoknak, kulcs a portán. nem épp az a tökéletes, nagyasztalos, felszerelt helység, ahová szívesen kijárok akár csak egy sörre is, de azért annál több, minthogy a szobámban felvágjak egy paradicsomot salátának.