akkor most erről úgyis mindenki tudja, hogy mi.

elindulás tegnap este esett meg a bajuszos grinyózás után, ahol végül mégiscsak sikerült a fél kancsó bort meginni. orange ways buszállomás különösen zsúfolt, és egészen más jellegű közönséggel, mint az lenni szokott krakkó vagy berlin felé. jönnek a nyári szovjet országokból ismert kockás cuccos nejlonzsákok és az értetlenkedő székely bácsi, nénik. meglepetés, hogy van wifi a buszon. szóval ilyenek.

másnap - ma - valami késéssel érek csíkba, szeredába du. egy és kettő között. igazából fene messzinek tűnik belegondolva, hogy időben ugyanannyi, mint berlin. battyogok egy kört dél irányába, kifelé a városból, oszt nemsoká billencses teherautóval visznek sóderbányához. sóderbányánál akkor ered el az eső, amikor kiszállok persze. viccesebb a következő fuvar, három székellyel és egy románnal. román a sofőr, egyik székely stoppos, többi melós. oszt itt már koncentrálnom kell, hogy értsek mindent, csapják össze rendesen a két nyelvet, a székelyt meg a románt.

sepsiszentgyörgy, atm, 140 lei elég lesz vasárnapig, sim kártya drága, de srác jó fej, telefonálok tőle. oszt most várok a míves házban, ami a kós károly tervezte székely nemzeti múzeummal szemben van, mert linda épp gyűlésen van. vagy valami. még nem ittam ciuc-ot.

sepsi egészen nagy város, vannak nagy házak, sugás áruház, fütyülő rendőr ha épp nem a zebrán megyek át. románt egész sokat hallani, első boltba ahová bementem nem is értették a magyarom, de azért a feliratok többsége inkább magyar (vagy kétnyelvű).